Közösségi média és OSS könyv
2018.
03.10.

Sziasztok! Közösségi képekkel kezdeném a frissítést, most ugyanis két új képet is kaptunk kedvencünkről. Az első képen Emma háttal áll, a rajta lévő fölső pedig a következőt hirdeti: “A nők csak alapvető emberi jogokat akarnak.”
A kép a National Geographics Instagram oldalára készült, melynek nőnap alkalmából Emma volt a kurátora. Az alábbi üzenetet írta kedvencünk a NG oldalára:

natgeo: Sziasztok! Emma Watson vagyok és ma egésznap én leszek a @natgeo Instagram híreinek vendég kurátora. A nemzetközi nőnap alkalmából feltörekvő női fotósok nagyszerű képeit választom ki és osztom meg a világ minden tájáról. A női fotósok gyakran nem kapnak elég figyelmet és nem ünneplik őket annyira. Nagyon izgatott vagyok amiatt, hogy a napomat tehetséges női előadóművészek és képzőművészek profilozásával tölthetem, akik keményen dolgoznak az empátia határokon átívelő létrehozásában. x # iwd2018 #timesup – Emma Watson, Instagram, 2018. 03. 08.

Saját fordítás!

A második képen Emma, Karlie Kloss és Derek Blasberg társaságában látható. Derek a kép alatt azt fejtette ki, hogy boldog attól, hogy ebben a sötét világban vannak olyan nők és férfiak, akik küzdenek azért, hogy a jövőnk fényesebb legyen és kiállnak a jogaikért.

Emma közzétette továbbá március/április OSS könyvét, mely ezúttal a Terese Marie Mailhot – Heart Berries című kötete lett. A szokásos mellékelt üzenet fordítását lentebb olvashatjátok is.

Kedves OSS!

Számomra az év egyik messze legemlékezetesebb pillanata az a megtiszteltetés volt, amikor az aktivista és jó barátom Marai Larasi-val az oldalamon sétálhattam végig a Golden Globes-on. Amellett, hogy megtanultam, ezek a mozgalmak mind meghozzák a gyümölcsüket és nagyon kemény munka van bennük, a részvételem a Time’s Up mozgalomban mind az Egyesült Királyságban és az Államokban megmutatja nekem, hogyan tudunk együtt dolgozni, ha kiállunk egymás mellett és mennyire fontosak azok a kiváltságosak, hogy hallassák a hangjukat, hogy azoknak is erősítsék a hangját, akiket ritkábban hallanak. Ez néhány azon okok közül, amiért ezt a könyvet választottam erre a hónapra.

Mindig is mélyen frusztrálónak és türelmetlennek éreztem magam attól, hogy tökéletes nyelvtannal és megfelelő írásjelekkel kellett kifejeznem magam (ez volt az aposztróf-ügy előszobája!) Csendes élvezettel olvasom Mailhotnak a Heart Berries-ben való szándékos mélységes áthágásait, és azok tökéletes eredményeit. Szeretem a gyanús szavait.
Mindig is rettegtem, féltem a szavak erejétől, de Mailhot nem hagyja, hogy elhallgattassák őt a könyvben. A legtisztább módját találta meg annak, hogy elmondja, amit el kell. Finomítja…Milyen szépek is ezek a mondatok?

“Megtanultam, hogyan váltsam mézédesre a csúnya mondatokat. A hangom még mindig repedezett.”

“Amikor azt mondtad nekem, túl sokat akarok, azon töprengtem, te mennyit teszel.”

“Úgy érzem, mintha a testemet egy fecskendőn keresztül húznák.”

“Olyan légszomjam volt, mintha minden kérdés egy lépcsőfok lett volna.”

“Semmi sem túl csúnya ennek a világnak, azt hiszem csak az emberek állítják, hogy nem látják mindezt.”

“Úgy ébredtem fel, mint őseim csontjai, akiket bezártak a kormány raktárába.”

Nem folytatom, mert nem akarom a könyvet tönkretenni számotokra, de annyira jó az írás, hogy nehéz átmenetileg nem elrejtve lennie a tartalomnak vagy a narratívának a ragyogástól.

Mailhot azt írja az első bekezdésében, hogy “A szavak túl rosszak és csúnyák ahhoz, hogy beszéljenek. Megpróbáltam valakinek elmondani a történetemet, de ő túl tolakodónak gondolta.”A fájdalomnak szüksége van a helyre; az embereknek hinniük kell ahhoz, hogy eltudják mondani a történeteiket.” Roxane Gay annyira tökéletesen fogalmaz, amikor lírja a könyvet “nyílt seb, egy szükség, meztelen és elnézést nem kérő”. Talán mert ez a szerző annyira kegyesen megengedi nekünk, hogy a tanúi legyünk, hogy tisztábban lássuk önmagunkat és magunk jobb tanúivá váljunk. Határozottan ezt tapasztaltam.

Helyesnek és mérhetetlenül időszerűnek éreztem elolvasni egy történetet egy First Nation nőrőlaz ő perspektívájából egy gyarmati világban. Szerettem az észrevételeit a fehér emberekkel kapcsolatosan (mint én) és olvasni az útjaikról. Fontos tudni azokról a dolgokról, hogy a gondolkodásnak vannak olyan útjai és a dolgok meglátásénak is vannak olyan olyan módjai, amelyek már a gyarmatosítás előtt is fennálltak, léteztek. Millió módón gondolkodhatunk dolgokról! Jó ha ezt észben tartjátok.

Egy ültő helyemben olvastam ki a könyvet, de újra és újra visszatérek bizonyos sorokhoz. Úgy érzem Mailhot könyvének olvasása átformált és mintha ozmózison keresztül átadott volna a ragyogásából. Mintha mágikusan tudtam volna olvasni az ő írását, miközben intelligensebbé, jobb íróvá váltam volna anélkül, hogy BÁRMIT TETTEM VOLNA! Ez az amiért ő ennyire jó! Munkája inspiráló és a legjobb dolgok, hogy azonnal menni akarsz és csinálni valamit és fejleszteni magad, annak eredményeként, hogy kapcsolatba kerültél ezzel.

Minden szeretetemmel,
Emma és a Közös könyvespolcunk csapata

Saját fordítás!

icon-camera Galéria linkek
MISC > SOCIAL MEDIA


B.Ú.É.K és új OSS könyv
2018.
01.06.

Sziasztok! Mindenek előtt szeretnék nektek nagyon Boldog Új Évet kívánni, remélem az előző évetek is sikeres, örömteli volt.

Emma új OSS könyvet választott ki számunkra, mely most Reni Eddo-Lodge műve, a Why I’m No Longer Talking to White People About Race. Választásához a következőket írta.

Kedves OSS!

Éreztétek már valaha, hogy az adott pillanatban készek legyetek feladni és tovább állni…amikor valami áttörés történik? Reni Eddo-Lodge által írt Why I’m No Longer Talking to White People About Race című műve pontosan egy ilyen pillanatban született…

Olyan sok történelmi esemény van a rasszizmus kapcsán, ami nem elismert, nem számolnak be róla. Tudom, hogy ez a helyzet az én tanulmányaimmal is, hogy sokat kell még tanulnom. Ezért örömmel jelentem be, hogy 2018 első könyve a Reni Eddo-Lodge által írt Why I’m No Longer Talking to White People About Race, mely a rasszizmusról beszél Nagy-Britanniában. Nem kellene kedvenc könyveimnek lennie, de számomra ez az év legfontosabbja.

Amikor 2015-ben megtartottam az ENSZ beszédemet, azt mondtam, hogy feministának lenni egyszerű, könnyű, semmi gond! Azóta sokat tanultam és a feminizmus nem csak egy választás vagy döntés. Hanem önmagad kihallgatása. Minden alkalommal amikor úgy érzem az összes réteget lehámoztam, jön egy következő. De azt is megértem, hogy gyakran a legnehezebb utazások a legértékesebbek. És ez a folyamat csak a saját tempódban és sebességedben hajtható végre.

Amikor hallottam, hogy ‘fehér feministának’ hívnak, nem értettem. Miért volt szükség rám hogy engem vagy bárki mást a faji hovatartozása alapján hívjanak feministának? Mit jelent ez? Rasszistának neveztek? Vajon a feminista mozgalom jobban megtört, mint azt megértettem volna? Elkezdtem pánikolni…

Hasznosabb volna azzal tölteni az időt, hogy ehhez hasonló kérdéseket teszek fel magamnak: Milyen előnyökkel járt, hogy fehér vagyok? Milyen módon támogatom és emelem feljebb a rasszista rendszert? Úgy tűnt, hogy egy millió fajta feminista és feminizmus létezik. De ahelyett, hogy ezt szilánkjaira bontva néztem volna, meg kellett volna kérdeznem, hogy ez a meghatározás valóban felhatalmazást és jobb megértést eredményezett-e. De nem tudtam feltenni ezeket a kérdéseket.

Idén találkoztam egy nővel, akit Happy-nek hívnak és egy Mama Cash nevezetű szervezetnek dolgozik, ő elmondta nekem, hogy már hosszú ideje dolgozik a nőkkel foglalkozó ‘Hívj ki engem!’ szektorban. De ha kiakarom őt hívni, akkor csináljam úgy a munkáját, ahogyan ő. Olyan emberek mellett dolgozni mint Happy, kiváltság. Mint emberi lények, mint barátok, mint családtagok, mint partnerek, mindannyian vakok vagyunk: olyan emberekre van szükségünk, akik szeretnek minket és kihívnak minket, hogy sétáljunk velük, miközben a munkánkat végezzük.

Csodálatos két év volt számomra dolgozni a OSS-en. Voltak olyan pillanatok, amikor azon tűnődtem, hogy a klubnak állandónak kellene lennie. Köszönöm, hogy meggyőztetek róla, őrültség lenne ha nem folytatnám tovább 2018-ban.

Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult, rendszeresen itt van és hasznos dolgokat osztott meg a közösség többi tagjával. Köszönet mindazoknak, akik könyveket rejtettek el, posztoltak Instagramon, beszélgetést vagy kisebb klubokat alakítottak és találkoztak a világ különböző pontjain.

Mindenkinek megvan a maga útja, ami nem mindig könnyű, de egyet megígérhetek, hogy találkozni fogtok olyan igazán király emberekkel, akik szeretni és tisztelni fognak téged, azon az úton amit együtt jártok be. Nem vagy egyedül. És még ha bizonyos pillanatokban úgy is érzed…emlékezz, hogy olyan feministák hosszú sorából jössz, akik ezt a munkát végezték nem csak a külvilágban, de önmagukban is. Remélem ez a könyv, amikor belépünk 2018-ba, annyira felvillanyoz és inspirál majd titeket is, mint engem. Alig várom, hogy hamarosan a könyv tartalmát együtt is megvitathassuk.

Szeretettel,
Emma

Saját fordítás!

Emma Instagram oldalán promótálja is a könyvet, de nem csak ez az újdonság, amit láthatunk a képen, ugyanis kedvencünk új frizurát vágatott magának, frufruval. A holnapi Golden Globe-on biztosan készülnek képek, melyen még jobban láthatjuk majd az új haját. A másik képen Emma és Tucker Halpern láthatóak, alább pedig egy Insta videó, mely Tucker számára egy kis születésnapi meglepetés összeállítás, melyben a számára legkedvesebb emberek, köztük Emma is látható.

SOFI TUKKER (@sofitukker) által megosztott bejegyzés,

icon-camera Galéria linkek
MISC > SOCIAL MEDIA


Hírek vegyesen
2017.
07.20.

Sziasztok! Elutaztam otthonról és ma végre a netem engedett itt annyit, hogy feltöltsem a képeket és frissítsek gyorsan. Sajnos tévedtem, frissíteni végül nem engedett tegnap. Az új kinézet is készülőben már, de azt majd otthon fogom már feltenni.

A hírek pótlását azzal kezdeném, ami a napokban történt. Kedvencünk Facebook oldalán osztotta meg, hogy hétvégén elment egy londoni fürdőbe, ahol sajnos elvesztette 3 ezüst gyűrűjét. Az egyik ezek közül nagyon kedves a számára, mivel édesanyjától kapta a 18. születésnapjára, aki még Emma születése utáni napon vásárolta a gyűrűt és mindig viselte, ahogyan kedvencünk is. Ez számára a legkedvesebb tulajdon. Emma jutalmat ígért a megtalálónak és azt is leírta, semmit nem fog kérdezni attól, aki vissza adja neki. Remélhetőleg kedvencünk hamarosan vissza kapja szeretett gyűrűjét.

Néhány interjú és egy üzenet került elő a The Circle-ről, amelyek még a francia promózáskor készültek. Egy új still képet is kaptunk, feltöltöttem a galériába.




Egy új BTS kép a Szépség és a Szörnyeteghez is megjelent.

Kedvencünk még július 1.-én San Fransisco-ba látogatott, ahol ejtőernyőzött. Erről egy kép és egy rövidke videót kaptunk, hála a TMZ-nek.

Kaptunk három új képet az Attitude és a The Hollywood Reporter sorozatokhoz is.

Emma közzé tette az OSS július/augusztusi könyvét, mely ezúttal Naomi Wolf – The Beauty Myth című kötete lett. Kedvencünk szokásától eltérően most csak nagyon rövid megjegyzést fűzött a könyvhöz.

Kedves OSS!
Az e havi mítosz Naomi Wolf.

Remélem élvezitek majd.

E xx

Saját fordítás!

Végül pedig Emma interjút készített Margaret Atwood-al, aki a The Handsmaids’s Tale kötetet szerezte. Akit érdekel az egész interjú, ITT tudja elolvasni. Az interjú főként Atwood fent említett kötetéről szól, hogy milyen körülmények között keletkezett, mi inspirálta, mit gondol az írónő az eddigi adaptációkról.

icon-camera Galéria linkek
CANDIDS > 2017 > 07. 01. – SKYDIVING IN SAN DIEGO, CA
FILMEK > THE CIRCLE (2017) > STILLS
FILMEK > BEAUTY AND THE BEAST (2017) > BTS
PHOTOSHOOTS > 2017 > THE HOLLYWOOD REPORTER RUSSIA (BY ART STREIBER)
PHOTOSHOOTS > 2017 > ATTITUDE UK (BY ART STREIBER)
MAGAZINOK > 2017 > ENTERTAINMENT WEEKLY (JÚLIUS)
MISC > SOCIAL MEDIA


Párizs photocall és könyv tündér
2017.
06.22.

Amint lementettem az előző hírt, máris kaptunk újabb frisseket. A mai párizsi photocall-ról is megjelent 29 kép. Emma egyszerűen gyönyörű, imádom ezeket a képeket róla.

Arról is kaptunk egy kis Instagram videót Em-től, ahogyan tegnap Könyv Tündért játszva könyveket rejt el Párizsban. Emma a kép alá annyit írt, hogy aki megleli a könyvet, az olvassa el, élvezze, aztán hagyja ott valahol, hogy más is megtalálja.

icon-camera Galéria linkek
PHOTOCALLS, PRESS CONFERENCE > 2017. 06. 22. – THE CIRCLE PARIS PHOTOCALL


Interjúk, OSS
2017.
05.01.

Sziasztok! Amint azt már a chat-ben írtam, eléggé zsúfolt időszakon vagyok túl, így az oldal sajnos háttérbe szorult, de ezt gondolom ti is észrevettétek. Remélhetőleg májusban már a régi kerékvágás szerint folytatódik a szerkesztés.

Emma körül ismét voltak történések, hiszen a mozikba került a The Circle – A Kör, ellátogatott a Coachella Zenei Fesztiválra megjelent egy új fotósorozata, új könyv került az OSS listájára és így tovább.

Kezdeném, az új OSS olvasmánnyal, ami most a The Handmaid’s Tale című kötet, Margaret Atwood-tól.

Kedves OSS!

A következő könyvünk – Margaret Atwood – The Handmaid’s Tale – izgalmas könyv, de korántsem fogod magad kényelmesen érezni, olvasás közben. Egy disztópikus jövőben játszódik (egyértelműen az USA), és a társadalmat a fundamentalista vallás uralja, mely szabályozza a nők testét. Mivel alacsony a termékenységi ráta, egyes nők – akik bizonyítottan termékenyek – parancsot kapnak a Gilead Köztársaságtól, hogy mint “szolgálók” viseljék ki gyermekeiket, akkor is, ha nem lesznek az ő feleségeik. A regény sejteti, hogy az első személy, akivel ez történik Ofred, aki leírja az életét ezalatt a totalitárius rendszer alatt. Eszébe jut a múltja, amikor biztosra vette, hogy dolgozó családanya lesz, aki egyenlő kapcsolatban él a férjével, ez mutatja, milyen könnyű volt a nők jogait visszavonni és keletkeznie egy társadalmi káosznak. Ahogy a feszültség növekszik, az olvasó reméli, hogy egy földalatti ellenállás jön, és támogatja, megmenti Ofred-et.

Margaret Atwood 30 évvel ezelőtt írta a The Handmaid’s Tale kötetét, mely sosem állt azon könyvek listáján, ami lenyűgözi az olvasót, mert olyan erősen hangsúlyozza és érezteti milyen az, ha egy nő elveszíti a hatalmát a teste fölött. Mint George Orwell – 1984 című kötete, (egy regény, ami megihlette Atwood-ot), mely címének idézése is egy sor ötletet ad annak is, aki nem olvasta. Ahogy azt Atwood egy interjúban elmondta: “Ez egy fajta címke lett azoknak az írásoknak, melyek azokra a politikai tevékenységekre utalnak, melyek kontroll alatt tartják a nőket, különösen a testüket és a nemzőképességüket. Mint ebben a történetben.”

Nos, itt a lehetőség, hogy a címkék mögé olvassunk és megosszuk a gondolatainkat, hogyan látjuk ezt a disztópikus látomást 2017 világában. Atwood “spekulatív fikciónak” nevezte, de azt is mondja, hogy minden gyakorlat amit leírt, történelmi feljegyzésekből származik, az az megtörtént a múltban. Lehet, hogy Atwood spekulációi közül valami újra zajlani fog, vagy van, ami már zajlik? A nők könyvben erőtlenek a rájuk nehező elnyomásban vagy tudták, hogy még többet kell harcolniuk? Alig várom, hogy halljam mit gondoltok.

Emma x

Saját fordítás!

Néhány új interjú is előkerült még a Beauty and The Beast promóciós körútjáról.