Közösségi média és OSS könyv
2018.
03.10.

Sziasztok! Közösségi képekkel kezdeném a frissítést, most ugyanis két új képet is kaptunk kedvencünkről. Az első képen Emma háttal áll, a rajta lévő fölső pedig a következőt hirdeti: “A nők csak alapvető emberi jogokat akarnak.”
A kép a National Geographics Instagram oldalára készült, melynek nőnap alkalmából Emma volt a kurátora. Az alábbi üzenetet írta kedvencünk a NG oldalára:

natgeo: Sziasztok! Emma Watson vagyok és ma egésznap én leszek a @natgeo Instagram híreinek vendég kurátora. A nemzetközi nőnap alkalmából feltörekvő női fotósok nagyszerű képeit választom ki és osztom meg a világ minden tájáról. A női fotósok gyakran nem kapnak elég figyelmet és nem ünneplik őket annyira. Nagyon izgatott vagyok amiatt, hogy a napomat tehetséges női előadóművészek és képzőművészek profilozásával tölthetem, akik keményen dolgoznak az empátia határokon átívelő létrehozásában. x # iwd2018 #timesup – Emma Watson, Instagram, 2018. 03. 08.

Saját fordítás!

A második képen Emma, Karlie Kloss és Derek Blasberg társaságában látható. Derek a kép alatt azt fejtette ki, hogy boldog attól, hogy ebben a sötét világban vannak olyan nők és férfiak, akik küzdenek azért, hogy a jövőnk fényesebb legyen és kiállnak a jogaikért.

Emma közzétette továbbá március/április OSS könyvét, mely ezúttal a Terese Marie Mailhot – Heart Berries című kötete lett. A szokásos mellékelt üzenet fordítását lentebb olvashatjátok is.

Kedves OSS!

Számomra az év egyik messze legemlékezetesebb pillanata az a megtiszteltetés volt, amikor az aktivista és jó barátom Marai Larasi-val az oldalamon sétálhattam végig a Golden Globes-on. Amellett, hogy megtanultam, ezek a mozgalmak mind meghozzák a gyümölcsüket és nagyon kemény munka van bennük, a részvételem a Time’s Up mozgalomban mind az Egyesült Királyságban és az Államokban megmutatja nekem, hogyan tudunk együtt dolgozni, ha kiállunk egymás mellett és mennyire fontosak azok a kiváltságosak, hogy hallassák a hangjukat, hogy azoknak is erősítsék a hangját, akiket ritkábban hallanak. Ez néhány azon okok közül, amiért ezt a könyvet választottam erre a hónapra.

Mindig is mélyen frusztrálónak és türelmetlennek éreztem magam attól, hogy tökéletes nyelvtannal és megfelelő írásjelekkel kellett kifejeznem magam (ez volt az aposztróf-ügy előszobája!) Csendes élvezettel olvasom Mailhotnak a Heart Berries-ben való szándékos mélységes áthágásait, és azok tökéletes eredményeit. Szeretem a gyanús szavait.
Mindig is rettegtem, féltem a szavak erejétől, de Mailhot nem hagyja, hogy elhallgattassák őt a könyvben. A legtisztább módját találta meg annak, hogy elmondja, amit el kell. Finomítja…Milyen szépek is ezek a mondatok?

“Megtanultam, hogyan váltsam mézédesre a csúnya mondatokat. A hangom még mindig repedezett.”

“Amikor azt mondtad nekem, túl sokat akarok, azon töprengtem, te mennyit teszel.”

“Úgy érzem, mintha a testemet egy fecskendőn keresztül húznák.”

“Olyan légszomjam volt, mintha minden kérdés egy lépcsőfok lett volna.”

“Semmi sem túl csúnya ennek a világnak, azt hiszem csak az emberek állítják, hogy nem látják mindezt.”

“Úgy ébredtem fel, mint őseim csontjai, akiket bezártak a kormány raktárába.”

Nem folytatom, mert nem akarom a könyvet tönkretenni számotokra, de annyira jó az írás, hogy nehéz átmenetileg nem elrejtve lennie a tartalomnak vagy a narratívának a ragyogástól.

Mailhot azt írja az első bekezdésében, hogy “A szavak túl rosszak és csúnyák ahhoz, hogy beszéljenek. Megpróbáltam valakinek elmondani a történetemet, de ő túl tolakodónak gondolta.”A fájdalomnak szüksége van a helyre; az embereknek hinniük kell ahhoz, hogy eltudják mondani a történeteiket.” Roxane Gay annyira tökéletesen fogalmaz, amikor lírja a könyvet “nyílt seb, egy szükség, meztelen és elnézést nem kérő”. Talán mert ez a szerző annyira kegyesen megengedi nekünk, hogy a tanúi legyünk, hogy tisztábban lássuk önmagunkat és magunk jobb tanúivá váljunk. Határozottan ezt tapasztaltam.

Helyesnek és mérhetetlenül időszerűnek éreztem elolvasni egy történetet egy First Nation nőrőlaz ő perspektívájából egy gyarmati világban. Szerettem az észrevételeit a fehér emberekkel kapcsolatosan (mint én) és olvasni az útjaikról. Fontos tudni azokról a dolgokról, hogy a gondolkodásnak vannak olyan útjai és a dolgok meglátásénak is vannak olyan olyan módjai, amelyek már a gyarmatosítás előtt is fennálltak, léteztek. Millió módón gondolkodhatunk dolgokról! Jó ha ezt észben tartjátok.

Egy ültő helyemben olvastam ki a könyvet, de újra és újra visszatérek bizonyos sorokhoz. Úgy érzem Mailhot könyvének olvasása átformált és mintha ozmózison keresztül átadott volna a ragyogásából. Mintha mágikusan tudtam volna olvasni az ő írását, miközben intelligensebbé, jobb íróvá váltam volna anélkül, hogy BÁRMIT TETTEM VOLNA! Ez az amiért ő ennyire jó! Munkája inspiráló és a legjobb dolgok, hogy azonnal menni akarsz és csinálni valamit és fejleszteni magad, annak eredményeként, hogy kapcsolatba kerültél ezzel.

Minden szeretetemmel,
Emma és a Közös könyvespolcunk csapata

Saját fordítás!

icon-camera Galéria linkek
MISC > SOCIAL MEDIA



Szólj hozzá Te is!










Hozzászólás: