Új kép, Oops Russia, Paper interjú fordítás I. rész
2016.
02.19.

Sziasztok! A mai napon kaptunk egy új képet Andrea Carter Bowman 2016-os fotósorozatához és egy Paper Magazin interjút, melynek fordítását elkezdtem, de befejezni még nem tudtam, amit lesz időm rá, természetesen hozom az egészet. A BŐVEBBEN-re kattintva elolvashatjátok az eddig kész részt. Tovább megkaptuk az orosz Oops magazin márciusi scanjeit.

Beszélgetésben Bell Hooks-al és Emma Watsonnal

‘Girl Crush’ sorozatunkban nők, akik kölcsönös bámulattal tekintenek egymásra, összejönnek egy kis beszélgetésre, melyek rávilágítanak arra, milyen érzés most nőnek lenni.

Ha jelen pillanatban visszatekintünk egy olyan időszakra, amikor a nők elkezdtek beszélni a feminizmusról, és azonosítani a feministákat szenvedéllyel, ilyet sok éven keresztül nem láttunk, néhány nagy vízjellel ellátott negyedik hullám beli újjáéledés, köztük Beyonce 2014-es VMA előadása, Malala Yousafza Nobel békedíja és természetesen Emma Watson felkavaró beszéde az ENSZ-nél. Emma Watson beszéde és munkája a nemek közötti egyenlőség népszerűsítése az ENSZ HeForShe mozgalmán keresztül, nyújtotta az első igazi bevezetést sok fiatal nőnek (és férfinak) a feminizmus fogalmába. Maga részéről a színésznő azt mondja, ő már gyerekkora óta feministának vallja magát, de ugyanúgy nevezi írónak, művésznek, értelmiséginek és feminista ikonnak Bell Hooks-ot, a Feminism is for Everybody, illetve sok más kulcsfontosságú szövegnek a szerzőjét, aki inspirálja őt, és segíti, hogy megértsen egyes hiedelmeket egyes esszéin, könyvein és videóin keresztül. Bell szintén azt vallja, hogy Emma inspirálja őt.

icon-chain Galéria linkek
PHOTOSHOOTS > 2016 > ANDREA CARTER BOWMAN
MAGAZINOK > 2016 > OOPS RUSSIA (MÁRCIUS)


BELL HOOKS: Ms. Emma Watson, te vagy a legújabb ‘Girl Crush-om’.
EMM WATSON: Ahh, Bell, legyél te is egy kicsit most az én ‘Girl Crush-om’.
BH: Ó, igen? Hogyan lettem én a te ‘Girl Crush-od?’.
EW: A barátomon Lilah-n keresztül jöttem el hozzád. Abban a pillanatban, ahogy megkaptam az ENSZ-nél a pozíciómat, Lilah az egyik könyvedet ajánlotta nekem. Csináltam egy saját kutatást, és találtam egy videót a beszédedről a The New School-ban. És én azt kérdeztem: “Ki ez a nő? Annyira vicces.” Annyira imádtam a hozzáállásodat. Minden amit mondtál, annyira őszintének tűnt. Öröm volt hallgatni ahogy beszéltél. Megfogtál. Elkezdtem nézni a vieókat, videót, videó után. Aztán találkoztam Laverne Cox-al és beszélgettünk rólad. Figyeltem, ahogy beszélgettél vele. Laverne pedig ezt mondta: “Személyesen is találkoznod kell vele, ő csodálatos.” Szóval elolvastam a munkád és találkoztunk. Komolyan ez volt az én utazásom.
BH: Ez azért annyira vicces, mert én azért jöttem hozzád, mert figyeltem a munkád, figyeltelek mint színésznőt a Harry Potter filmekben. Mint kultúrális kritikus, aki a nőkről és képviseletükről ír, lenyűgözőnek találtam Hermione karakterét. Egyszerre volt izgalmas és időnként dűhítő látni azt, hogy ahogy Hermione karaktere egy vibráló képet festett le egy lányról, aki annyira intelligens, annyira gondolkodó, majd azt is tapasztaljuk, hogy ez az intelligencia a fiúk erejét szolgálja ki. Még így is, ez a lányoknak fontos ábrázolás marad.
EW: Azt hiszem ez az. Ő fontos, mert ő – nos természetesen mikor 8 éves koromban olvastam a Harry Pottert – nagyon azonosítottak vele. Én voltam a lány az iskolában, aki kezét a magasba emelve várta a megválaszolandó kérdéseket. Igazán lelkes voltam, hogy ilyen ciki módón tanulhatok. Szuper ciki módón. Aztán Hermione karaktere engedélyt adott rá, hogy az legyek, aki voltam.
BH: Hermione eljátszása inspirált, hogy sokkal intelligensebb legyél? Hogyan alakult ki párhuzamosan Hermione és közted, hogy egyetemre menj, csinálj bizonyos dolgokat?
EW: Nagyon érdekes volt, mert elsőre, a nyílvánvaló hasonlóságok mellett, igyekeztem leválasztani magamról a képet. Volt egy ilyen kényes időszak, olyan 10, 11 évesen, amikor az első film kijött, amikor próbáltam kitalálni ki is vagyok én, de még nem igazán találtam meg. Megnéztem az interjúkat abból az időből, és annyira elesett voltam! (nevet). Azt gondoltam, “Miről beszélgetnek a fiatal lányok? Mit mondanak?”, “Szeretek vásárolni és odavagyok Brad Pittért.” És fogalmam sem volt, ki is Brad Pitt valójában. Nem láttam egyetlen filmet sem, amiben szerepelt volna, de az tűnt helyesnek ha ezt mondjuk. Ez elszomorít, mert láttam, hogy ez a lány annyira megakart felelni. Az igazság az volt, hogy imádtam az iskolát.
BH: Minden nő, aki a modern kultúrában él, átmegy ezeken a fázisokon, hogy fölpróbálja a nőiesség elfogadható képeit.
EW: Eleinte nagyon igyekeztem, hogy azt mondják, nem vagyok olyan, mint Hermione, hogy otthon vagyok a divatban és sokkal menőbb vagyok, mint ő. Aztán átvettem a helyét. Tulajdonképpen sok közös van bennünk. Nyílvánvalóan vannak különbségek, de egy csomó dologban hasonlóak vagyunk. És én már nem küzdöttem tovább ez ellen.
BH: Én sokszor bosszankodtam, mit csináltak Hermione karakterével a filmekben. A végére olyan lett, mint egy külvárosi háziasszony.
EW: (nevet) Nos, ő elindult karriert csinálni. És nem indult el, hogy jó és érdekes dolgokat tegyen.
BH: Érdekes, hgy az utolsó jelenetben a vasútállomáson, Hermione olyan passzív képet fest.
EW: Erre nem is gpndoltam.
BH: Én arra gondoltam, hogy miért néz ki ilyen slamposan? És azon tűnődtem, kinek az ötelete volt ez. Egy ennyire okos lány idáig jutott? Ő attól érdekes, mert egy unalmas vénlány? A filmekben továbbra is küzdenek azzal, hogyan alkossanak képet az intelligens, erős élénk képet, az idősebb intelligens nőkről.
EW: Őszintén szólva gyakorlati perspekítvából nézve nem pedig szándékosan, de elég kemény időszak volt ez nekünk, amikor ki kellett találni, hogyan öregítsenek meg minket hitelesen. Mi mind 20 évesek voltunk, és bepillantást kellett engedni abba, hogyan nézünk ki 30, 40 évesen. Nagyon nehéz volt kitalálni. Sokat küszködtünk vele.
BH: Nos, azt hiszem ez egy nagy kérdés, hogy hogyan legyünk mi erős, vonzó, hűvös és kívánatos nők egyszerre. Gondolok itt Amy Schumer “Last Fuckable Day”-re. Láttad?
EW: (nevet) Természetesen.
BH: És arra gondoltam, hogy az a videó, hogyan tud engem bosszantani, mert a végén ők úgy tűntek eljátszák, hogy minden rendben, ez csak egy másik átmenet. Mikor azt gondoltam jé, várjunk csak egy percet, ez nagyon érdekes, ha mi tudjuk mozgatni az igazi énünket. És ezekkel a képekkel ünnepelni hogy az öregedő nőknek megengedik, hogy tárgyból tárggyá váljanak ez sokkal valóságosabb, mint hogy kik vagyunk életünk színpadán. Ennek legalább csak 60 másodpercnek, vagy legalább két percnek kellett volna lennie, csak hogy ünnepeljük a valóságot, de inkább nekem lett volna ez egy érdekes kritika, hogy ez így rendben van. Ehelyett ők inkább azt mondták: “Gyerünk hirdessünk itt, amikor a legjobb voltál drágám.” Nem azért, hogy mi tudjunk puffogni, hanem mert ez az élet egy csodás szakasza. Mint egy idősebb nő, hatvan év felett, ez egy érdekes, izgalmas időszak. Azok közül a küzdelmek közül sok, amelyekről beszélünk fiatalon történik. Ez a változás az öregedési folyamat alatt történik – rájössz, hogy nem akarsz az a karakter maradni, aki voltál. Számomra ez annyira a karakter versenyéről és a feminizmusról szól. És még van ott egy csomó dolog ami érdekel és lázba hoz engem. Megnézem azt, hogy hogyan lehet ebből az egészből kihozni önmagam. Érdekel a divat is. És különösen érdekel a divat, ha az kényelmes és gyönyörű. Van egy általános megszállottság a szépség iránt az életemben. Mindig körül akarom magam venni azzal a fajta szépséggel, ami felemel engem, és ellentétes a feminsta nők egyes sztereotípiáival.
EW: Igen, igen. Találtam egy emlékeztetőt a Feminism For Everybody-ban, amit mondtál: “Kritizálni szexistaképeket, anélkül, hogy alternatívákat ajánlanál, nem teljes beavatkozás. A kritika önmagában nem vezet változáshoz.”

Folytatása következik…

Saját fordítás! Forrás kiírása kötelező!



Szólj hozzá Te is!










Hozzászólás: