El Pais interjú
2015 09.27.

A 2015. szeptember 26.-án megjelent El Pais újságban olvasható egy interjú Emmáról. Ezt fordítottam le nektek alább.

Emma Watson rögeszméi
Egy évvel ezelőtt, szeptember 20.-án Emma Watson nagyon félt. “A kezeim remegtek, és nem is tudtam, hogy fogok abban a méretes szobábn beszélni annyi ember előtt.” A brit színésznő elővette a papírjait és mondott egy intelligens, lebilincselő, mozgalmas 12 perces beszédet a nemek közötti egyenlőségről. Az a 12 perc így kezdődött: “Ma indítok egy kampányt, aminek a neve HeForShe. Azért szólok hozzátok, mert szükségünk van a segítségetekre. Azt akarjuk, hogy véget vessenek a nemek közötti egyenlőtlenségeknek, és ehhez mindenkire szükségünk van.” Hogy “te” voltál az ENSZ Közgyűlésén, és Watson, az ENSZ Jószolgálati Nagykövete az ENSZ Nőinek, egy lépést tett előre azért, hogy ő legyen egy generáció hangja.

Egy évvel később, Watsonnal (1990. Párizs), bemutatásra kerül az Alejandro Amenabar által rendezett Regression/Hátrálás című film. Maga mögött hagyja Hermione Granger szerepét, a nagy női karaktert a Harry Potter Saga-ból. – “de nem felejtek el mindent, hiszen ezzel kezdődött a karrierem.” Watson most olyan színésznő, aki körültekintően választja meg szerepeit (nem játszik rossz filmekben), részt vesz különböző jótékonysági és figyelemfelkeltő kampányokban, és divatikon. És egy diplomát is szerezett már a Brown Egyetemen, angol-irodalom szakon. 25 éves, közben pedig gondosan gondolkozik a lépéseiről: “Kapok egy csomó forgatőkönyvet, ez igaz. Én pedig igyekszem kiválasztani azokat, amelyekben szenvedélyes művészekkel dolgozhatok együtt, olyan rendezőkkel, akik megértik, mi a színész. És hidd el nekem, olyan már nem sok akad. A másik kritérium, hogy a történet ragadjon magával, és legyen benne kihívás. Igyekszem minden forgatókönyvet elolvasni, amit tudok, de az ügynököm világosan ismeri az ízlésemet. És ő nem csak a művész oldalára fektet hangsúlyt. Az a képesség, hogy másokra befolyásoló hatással lehetek, zavarba hoz és sokkol engem. Nem vagyok benne biztos, hogy mindenkit elérek, de persze aggódom és próbálok egy csatornát nyitni azoknak, akik megérdemlik. Van energiám és van, és tudom, hogy nem pazarolhatom el, így igyekszem körültekintően dönteni és nem magamat a középpontba helyezni, hanem, hogy az emberek rajtam keresztül érdekes kezdeményezésekre leljenek.”

A létfontosságú célja
Tehát az ő megjelenéséről, az ENSZ-nél: “Tisztán láthatod, hogy milyen ideges voltam (nevet). De ez olyasmi volt, ami megakartam csinálni. Ha tudtam volna előre mekkora az a hely és mennyi ember lesz ott, nem tudom…Mindegy, ez fontos volt és szükséges.” Spanyolországban van egy vita arról, hogy a színészeknem ki kell-e vagy sem, nyílvánosan kinyilatkoztatni a politikai nézeteiket. Watson készített egy rendeletet a helyzet orvoslására: “Ez egyszerű. Én enm teszek politikai kommentárokat az Egyesült Királységon belül, vagy megjegyzéseket a helyi ügyekkel kapcsolatban. Én csak olvasom a nemzetközi problémákat, bár most nem tudom, hogyan fogok megváltozni a jövőben, mert most ez a munkám.” És másodállásban adatott neki egy létfontosságú cél: “Ez ad értelmet sok döntésemnek. És ez nagyon megnyugtató, úgy érezni, hogy elérsz néhány embert és választ kapsz egyes tevékenységeidre.” Többek között egyesületek, Watson ugyanis egyttműködik a CAMFED International-el, és brit civil szervezetekkel, akik afrikai lányok taníttatásával foglalkoznak. A People Tree egy tisztességes kereskedelmi divatmárka, és ő emelte az alapjait a Global Green USA-nek, és más civil szervezeteket is támogat a környezet megóvása érdekében. “De mindenek előtt én egy színésznő vagyok, szándékokkal, melyek a jövőben vezérelnek. Lépésről lépésre. Még mindig meg kell felelnem a rendezők különböző kritériumainak.” Hat éves volt, amikor Watson már arra vágyott, hogy színészkedjen, ezért járt egy színi iskolába Oxfordban. Tíz évesen forgatta az első Harry Potter filmet. “Ahhoz, hogy ezt a munkát végezhesd megg kell tartani valamennyi megszállottságot. Ennek ára van, én több mint 200 napot tölöttem egy évben az otthonomtól távol, hogy mások életét vizsgájam feláldozva ezzel önmagam, hogy más személlyé válhassak. Határozottan ez egy megszállottság, inkább, mint szenvedély.” A brit nő, nagyon is világosan érti az utolsó filmes munkájának a lényegét, amit kapott: “Rosemary gyermeke az egyike Alejandro hatásainak a Regression-höz, mert tisztelettel adózik sok klasszikus előtt, és erőteljes referenciái vannak a nyílvánosság előtt. És mert ő talált egy filmrendezőt, aki megérti, hogy van egy forgató könyv, de megérti a színészt is, és hagyja, hogy ő is hozzájáruljon a műhöz. A karaktere Angela Gray, a rejtély és a terror, ami leírják a film hangulatát, és úgy tűnik, mintha be lennémk börtönözve egy időben és helyben. Watson olyan lányt játszik, a mélyen legbelül igazán rémült. “Elkezdtem gyakorolni a minnesota-i akcentust, de aztán felhagytam vele, mert rájöttem, hogy ez az Egyesült Államok bármely pontján megtörténhetett volna és valószínüleg a világ bármely pontján.” Watson már szintén filmre vitte a Disney Szépség és a Szörnyeteg animációs meséjének filmadaptációját, amit annak zenés változata inspirált. “Igen, énekelnem kellett, színésznőként eltudsz bújni a karaktered mögött, de amikor énekelsz, magadból mutatsz egy darabot, egy tiszta darabot és hatalmas művészi evolúciónak éreztem, ahogyan a hangom fejlődött.” Befejezte a Coloniát Daniel Brühl oldalán, mely a híres Colonia Dignindad-ról szól, a hatvanas évek beli Chillé-ben. “Ez az első politikai filmem, itt volt az ideje.” Jelenleg pedig a The Circle nevű thillert forgatja. “Befejeztem a főiskolát, így több időm van. Kevés időt szentel a divat világának: “Bevallom, amikor nem dolgozom, sokkal kevésbé érdekel. De megértem a jelentőségét a mozi világában és a filmjeim promótálásakor. És ez visszajön a hatásokban. Igyekszem körültekintően öltözködni, gondosan kiválasztani a márkát. Igen, én megnézem a munkapolitikát és nem felejtem el, hogy minden ruhának meg van a saját etikája.”

Saját fordítás! Ha elviszed, a forrást tüntesd fel!



Szólj hozzá Te is!










Hozzászólás: